Embedded Files
Katalán–magyar döntő
Tihon József beszámolója
Idén október 5-én került sor a 18. Carcassonne világbajnokságra. A helyszín ismét a mintegy 150 ezer fős Ruhr-vidéki város, Herne volt, ugyanis a verseny lebonyolításáért felelős Spielezentrum munkatársai az előző évi pozitív visszajelzések nyomán úgy döntöttek, hogy idén is (és várhatóan hosszabb távon is) távol tartják a rendezvényt az esseni forgatagtól, és saját székhelyükön látják vendégül a világ különböző tájairól érkezett játékosokat.
A versenyre minden korábbinál nagyobb mezőny gyűlt össze: összesen 41 országból érkeztek játékosok, öt országból pedig ketten is jöttek. Ezen országok egyike Magyarország volt, köszönhetően az ez évi online csapat-világbajnokságon szerzett harmadik helyezésünknek, amivel kivívtuk, hogy az idei magyar bajnok – és ezzel 14 év elteltével ismét vb-résztvevő – Varga Csillán kívül a csapat egy (másik) tagja is ott lehessen a vb-n. Aki történetesen én lettem, miután a csapattagok részvételével zajlott „házi” bajnokságot sikerült megnyernem. Immár negyedik alkalommal vehettem részt a világbajnokságon, és reménykedtem benne, hogy ezúttal végre összejön egy jó eredmény.
Az előző évi tapasztalatokból okulva ezúttal a helyszíntől 5 perc sétatávolságra foglaltunk szállást, így egyrészt kipihentebben érkezhettünk a versenyre, másrészt nem kellett aggódnunk a németországi közlekedési viszonyok miatt sem, és a reggel 9 óra 30 percre meghirdetett kezdés előtti regisztrációra kényelmesen odaértünk. Nem úgy a svéd játékos, aki végül egyáltalán nem érkezett meg, így az ő helyén sorsolással a korábbi német bajnok Kolja Stratmann jutott játéklehetőséghez.
Természetesen ott volt a mezőnyben a címvédő brit Matt Tucker, illetve a korábbi világbajnokok közül jelen volt a görög Pandelisz Licardopulosz, valamint az orosz Vlagyimir Kovaljov is. A 2019-es világbajnok Marian Curcan ugyan szintén feltűnt a helyszínen, de ezúttal csak kísérőként, ugyanis a román bajnokságot idén a testvére, Bogdan nyerte meg, így ő próbálkozhatott meg a családi trófeagyűjtemény gyarapításával. Mindenképpen az esélyesek közé volt sorolható az idei Mind Sports Olympiad két döntőse, a lett Krišs Kauķis és a finn Otto Ikonen is. Ukrajnát Olekszandr Nosik képviselte, miután az idei bajnok Szerhij Zaharenko nem tudott eljönni. Az online csapat-világbajnokságot szervező katalán közösség – tevékenységük elismeréseként – idén is saját zászló alatt nevezhetett be egy játékost, név szerint Daniel Angelatsot.
Csoportkép a résztvevőkkel
A verseny lebonyolításában annyi változás történt az előző évekhez képest, hogy a megnövekedett méretű mezőny miatt a svájci lebonyolítású alapszakasz a korábbi öt helyett hat fordulóból állt, de az alapszakaszból továbbra is nyolc versenyző juthatott a rájátszásba, ott pedig már egyenes kieséses rendszerben folytatódott a verseny. Természetesen minden parti sakkórával zajlott, a játékosoknak fejenként 15 percnyi gondolkodási időt biztosítva.
Ha sikeres szereplésben reménykedtem, akkor ahhoz elengedhetetlen volt a jó kezdés. Ez sikerült is az uruguayi Horacio Mastandrea ellen. Ellenfelem már viszonylag korán nehéz helyzetbe került, miközben emberfölényemet kihasználva egyrészt egy nagyon ígéretes és nehezen támadható mezőt sikerült elfoglalnom, másrészt saját „pályafutásom” egyik leghosszabb útját is meg tudtam építeni (utóbbi végül 16 pontosra nyúlt, a képen baloldalt látható). A végén Horacio ugyan még becsatlakozott a mezőbe, de ez már csak a szépítésre volt elegendő, a győzelmemet nem veszélyeztette.
A második fordulóban is én számítottam esélyesnek izlandi ellenfelemmel, Stefán Jónssonnal szemben, aki idén is a felesége által horgolt különleges mellényben érkezett a versenyre. Stefán viszont taktikusan arra játszott, hogy a parti végére időzavarba kerüljek, és sajnos ez a terve be is vált: miközben ő az egész játszma során mindössze 3 percet pörgetett le az óráján, én az utolsó lépéseimet szinte gondolkodás nélkül kellett megtegyem, nehogy kifussak az időből. Ez sajnos rettenetes rossz döntéseket eredményezett a részemről (szükségtelenül a mezőt támadtam az utolsó két követőmmel, pedig anélkül is meg lehetett volna fordítani az állást – no persze ezt nem volt időm kiszámolni...), és egy nyerhető partit sikerült így elvesztenem. Kár érte.
Kicsit kísértett a múlt, de búslakodni nem volt sok idő, jöhetett a harmadik forduló, ahol egy portugál ellenfél, Diogo Antunes várt rám. Rendkívül érdekes partit játszottunk, ahol kezdetben volt miért aggódnom, ugyanis Diogo egyszerre három kolostoromat is blokkolni tudta. De szerencsére kevéssel ezután nekem is sikerült az ő kettőjét, ráadásul közben egy óriási „rom” kezdett kialakulni, ami végül az enyém lett. (A képen az a kulcspillanat látható, amikor sikerül a harmadik emberének csatlakozását blokkolnom.) Mivel itt mindketten 3-3 emberünket bevetettük, és összesen 1-1 követőnk maradt a játszma hátralévő részére, nagyjából el is dőlt a meccs a javamra.
Időközben megérkezett a helyszínre Klaus-Jürgen Wrede, a játék megalkotója, akitől sokan kértek aláírást vagy egy közös fotót, úgyhogy itt egy kisebb szünet következett (ekkor készült a nagy közös csoportkép is az épület előtt), mielőtt a verseny tovább folytatódhatott volna.
A negyedik fordulóban az olasz Giulio Tomao ellen számomra saját árnyékom átlépése volt a tét: korábbi három vb-szereplésem alkalmával ugyanis mindig megálltam két győzelemnél. Nos, most végre megtört a jég! 🙂 Szerencsére ebben a partiban jól sikerült gazdálkodni az idővel is, és olyan állásokat tudtam kialakítani, hogy sok különféle lapkát is jól tudjak hasznosítani, illetve jó döntésnek bizonyult, hogy ellenfelem mezőjének támadása helyett inkább egy kontramezőt foglaltam el. Nem panaszkodhattam a lapkáimra sem, mert szinte az összes kereszteződést én húztam, és két jól jövedelmező kolostort is jó pillanatban húztam ki.
Jó hangulatban mehettem tehát az ebédszünetre, még a legjobb 8 közé jutásra is maradt esélyem. Sajnos Csillának nem alakult ilyen jól a verseny első része: sorrendben argentin, belga, szlovák és brazil ellenfele is legyőzte őt.
Összességében négy forduló után már csak három játékos állt veretlenül: az argentin Santiago Iñiguez, az ismét remek formát mutató Vlagyimir Kovaljov, valamint a kínai Ning Ding. Az 5. forduló rangadója utóbbi két játékos egymás elleni mérkőzése volt, ami orosz győzelemmel zárult. Eközben Daniel Angelats megverte Santiago Iñiguezt, így Vlagyimir Kovaljov maradt az egyetlen száz százalékos a mezőnyben.
Ami engem illet, az 5. meccsem igen nehéznek ígérkezett: Otto Ikonen (alias Nallerheim, a BoardGameArena csúcstartója, az idei MSO második helyezettje) ellen kellett életben tartanom a továbbjutási esélyeimet. A finn játékossal a tavalyi vb-n is összefutottam, azt a meccset ő nyerte, így volt miért visszavágnom. Ez a parti sem indult különösebben jól: Otto három szomszédos kolostorral némi előnyre tett szert. Később azonban beszorultak az emberei, sőt, egy ideig szabad követő nélkül maradt, amit kihasználva az ígéretes mezőket el tudtam foglalni és átvettem a vezetést. A végén még egy „pénzfeldobást” is megnyertem (az utolsó kanyart kihúzva), amivel a legnagyobb mezőt is meg tudtam tartani, így meglett a győzelem.
Eközben Csillának is összejött az első győzelem (korábban vb elődöntős, de most nagyon rossz napot kifogó) norvég ellenfelével szemben.
Az alapszakasz utolsó, hatodik fordulójában a szintén négy győzelemmel álló fehérorosz Mihail Lapusinszkivel kerültem szembe. A tét nagy volt: amelyikünk nyer, továbbjut, a vesztes pedig nagy valószínűséggel kiesik. Nagyon kiélezett meccset játszottunk, amelynek során végig valamelyest ellenfelem volt előnyben, ám a végén némi szerencsével (az utas kolostort épp a megfelelő pillanatban kihúzva) sikerült megfordítanom az állást és 1 ponttal nyertem. Ellenfelem arcán hatalmas csalódottság látszott, én viszont némileg hitetlenkedve fogadtam a tényt: bent vagyok a legjobb 8 között a vb-n, ami Magyarországról érkezett játékosnak az utóbbi 10 évben nem sikerült.
Varga Csilla, a 2024-es magyar bajnok
Csilla az utolsó fordulóban Kolja Stratmannal vívott, és itt sajnos a korábbi vb-3. német játékos győzedelmeskedett.
Két további asztalt is megkülönböztetett figyelem övezett. Az egyiknél az idei MSO döntőjének visszavágójára került sor Otto Ikonen és Krišs Kauķis között, amelyet ezúttal a finn játékos nyert meg, majd fohászkodhatott, hogy négy győzelme vajon elegendő lesz-e a továbbjutáshoz (végül az lett). Egy másik asztalnál pedig a korábbi világbajnokok csatáját Vlagyimir Kovaljov nyerte Pandelisz Licardopulosz ellenében, ezzel a görög játékos kiesett, Vlagyimir viszont megőrizte száz százalékos mérlegét. (Bár ez akár rossz ómen is lehetett a számára, ugyanis a lengyel Tomasz Preuss 2017-es menetelése óta senki sem tudott veretlenül világbajnok lenni.)
Ekkor hosszas számolgatás kezdődött: az biztos volt, hogy akinek legalább öt győzelme van (szám szerint öten voltunk ilyenek) az már készülhet a negyeddöntőre, az összesen 11 négypontos játékos között azonban nüanszok döntöttek: több olyan helyezés is akadt, amit csak a harmadik számú tie-breaker, az összesített pontkülönbség döntött el. Végül Santiago Iñiguez, Otto Ikonen és Bogdan Curcan örülhetett, amikor meghallották nevüket a negyeddöntős párosítások kihirdetésekor.
A négy közé jutásért ellenfelem a horvát Zvonimir Vlaić volt, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az elmúlt egy évet tekintve a teljes mezőnyből ő játszotta a legtöbb Carcassonne partit, több mint háromezret! A vb-t megelőző napokban volt alkalmunk egy felkészülési meccset is játszani egymás ellen, akkor kikaptam tőle.
Ebben a partiban is sokáig úgy tűnt, hogy az ő akarata érvényesülhet, miután egy értékesnek tűnő mezőt sikerült elfoglalnia, de úgy láttam, a mező nélkül is kínálkozik számomra esély. A fordulatot egy tempóval – kolostorom befejezésével egyidejűleg – elfoglalt hosszú út jelentette (ld. a képen jobb felül), ezzel már előnyben voltam, és bár a végén elkövettem egy hibát (3 ponttal kevesebbet szereztem annál, mint ami lehetséges volt), a győzelem így is meglett (103:100), és bejutottam az elődöntőbe.
Meglepetésre nem jutott viszont be oda Vlagyimir Kovaljov – az alapszakasz-győzteseket sújtó átok most sem tört meg... –, aki a rájátszásba 8. helyen bejutó Bogdan Curcantól vereséget szenvedett. (Tekintve, hogy ellene elég rossz a mérlegem, számomra ez pozitív fejlemény volt.) Otto Ikonen is elvérzett, őt a kínai Ning Ding győzte le. A negyedik negyeddöntőből Daniel Angelats jutott tovább, aki – miután már az alapszakaszban is mérkőztek egymás ellen – másodszorra is magabiztos győzelmet aratott Santiago Iñiguez ellen.
Az elődöntőt az 1-es számú asztalnál játszhattam, ami azt jelentette, hogy bekerültem az online közvetítésbe (a Spielezentrum YouTube csatornáján ezt az asztalt lehetett követni a verseny teljes időtartama alatt, a rájátszásban ráadásul a kiváló brazil játékos, Melvin Quaresma szakkommentálásával).
Ellenfelem a román Bogdan Curcan volt, akivel korábban még sosem játszottam. A kezdőjátékos a jobb alapszakaszbeli eredményem miatt én lehettem, viszont a kedvenc színemet, a pirost nem használhattam (valamiért ezt a színt a bekamerázott asztalnál nem lehetett választani). Nagyon izgalmasan alakult ez a játszma is: kezdetben egy egyre terebélyesedő város birtoklásáért folyt nagy harc (ez végül közös lett), majd egy nagyon jó pillanatban sikerült egy kulcsfontosságú mezőt elfoglalnom, ill. egy közepes méretű városomat is be tudtam fejezni. A mezőt biztosítottam egy második követővel is, amire szükség is volt, mert Bogdannak sikerült becsatlakoznia az utolsó előtti lapkájával. A vége 108:86 lett a javamra, így első magyarországi játékosként vb-döntőbe jutottam. 🙂
A másik elődöntőben katalán győzelem született: Daniel Angelats 97:87-re nyert a kínai Ning Ding ellen, így ellene mérkőzhettem meg – őrület – a világbajnoki címért! A jelenlévők az asztalt körbeállva, árgus szemekkel, lélegzetvisszafojtva figyelték a mérkőzést, amelyen Dani volt a kezdőjátékos, én pedig elsőként választhattam színt: úgy döntöttem, maradok az elődöntőben már bevált sárga színnél, de ezúttal sajnos nem hozott szerencsét.
A kezdeti kiegyenlített állást követően ellenfelem el tudott húzni, amiben kulcsfontosságúak voltak az egymás mellé épült és sikeresen befejezett kolostorai, valamint egy akkor már tízpontosra hízott város tempós elfoglalása. Számomra az utolsó esélyt a CCCC lapkára építő fifti-fifti szituáció kialakítása (és ezzel egy több mint húszpontos város megcélzása) kínálhatta volna, de ezt az esélyt elmulasztottam megragadni, bár igaz, végül a kritikus lapkát amúgy is ellenfelem húzta. A vége 92:107-es vereség lett, de nem bánkódtam sokáig, hiszen olyan eredményt értem el, amiről előzetesen álmodni sem mertem. (Óriási megtiszteltetésként a 2021-es vb-n döntőt játszó Melvin Quaresma rögtön üdvözölt is a vb-másodikok – meglehetősen illusztris – „klubjában”.)
Daniel Angelats (jobbra) az új világbajnok
A harmadik helyet a kínai Ning Ding elleni 113:81-es győzelemmel Bogdan Curcan szerezte meg, teljessé téve a családi éremkollekciót, hiszen testvére, Marian volt már első és második helyezett is.
Az eredményhirdetésnél nagy sajnálatunkra ezúttal elmaradt a csapat-világbajnokság helyezettjeinek köszöntése, amire titkon számítottunk, viszont a főszervező Edouard Dupas-tól átvehettem a CarcassonneCentral előző heti online versenyének megnyeréséért járó fantasztikus nyereményt, az Abstractssonne nevű, Melvin Quaresma és Hector Madrona által tervezett, teljesen minimalista dizájnú Carcassonne változatot, illetve az itt látható egészen rendkívüli trófeát. Nagy becsben tartom majd ezt is! 🙂
Csakúgy, mint azt a rengeteg élményt, izgalmas partit, baráti szót és értékes együtt töltött időt, amit a magyar és a nemzetközi Carcassonne közösség tagjaként átélhettem ebben az évben is. Köszönet érte!
A verseny végeredménye – zárójelben a játékosok BGA-neve:
1. Daniel Angelats (senglar) Katalónia
2. Tihon József (szigfrid) Magyarország
3. Bogdan Curcan (game__over) Románia
4. Ning Ding (balala fairy) Kína
5. Vlagyimir Kovaljov (Someone_you_know) RCP
6. Zvonimir Vlaić (Bluste) Horvátország
7. Santiago Iñiguez (santiblader) Argentína
8. Otto Ikonen (Nallerheim) Finnország
A verseny teljes végeredménye Közvetítés a versenyről
Angol nyelvű fordítás
A világbajnokság első négy helyezettje:Ning Ding, Tihon József, Daniel Angelats, Bogdan Curcan
Fotók: David Lee, Majoross Kinga, Melvin Quaresma, Spielezentrum
Google Sites
Report abuse