Matt Tucker a Carcassonne
első brit világbajnoka
Rendhagyó helyszínen és a szokásosnál nagyobb mezőnnyel került megrendezésre 2023. október 7-én a 17. Carcassonne világbajnokság. Bár a versenyre most is a nagy esseni játékvásár idején került sor, a helyszínt ezúttal a lebonyolításért felelős Spielezentrumnak a közeli Herne városában található épülete biztosította.
A környék vasúti közlekedését többfelé hátráltatták pályafelújítások, műszaki hibák és egyéb váratlan események (mint pl. egy agresszív utas megjelenése, aki miatt – a rendőrség megérkezéséig – megállt a vonatom Düsseldorf és Essen közt félúton...), ennek ellenére végül mindenki időben befutott, és a tervezett 42 fős létszámmal el tudott indulni a verseny. Ez a létszám egyébként a korábbi, 2021-es csúcs beállítása – igen ám, de abban az évben minden ország két játékost is benevezhetett (tekintettel a járvány miatt elmaradt előző évi versenyre). A mezőny bővülése – néhány új ország (Horvátország, Uruguay) megjelenése mellett – főként annak volt köszönhető, hogy immár nem csak a nemzeti bajnokságok győztesei nyertek indulási jogot, hanem egyéb utakon is lehetséges volt a kvalifikáció: részt vehetett pl. az idei Mind Sports Olympiad (MSO) győztese, és az online csapat világbajnokság (WTCOC) első 4 helyezett csapata is benevezhetett egy-egy plusz játékost (így jutott lehetőséghez a verseny-Carcassonne legismertebb YouTube csatornáját üzemeltető, a vb-t megelőző időszakban sokáig a BoardGameArena ranglista élén is álló lett Aleksejs Peguševs), valamint a rendezők döntése értelmében két játékos képviselhette Ukrajnát is. Érdekesség, hogy Romániából hárman is jöttek (egyikük természetesen a címvédő Gere Árpád volt), ugyanis az ausztriai selejtezőversenyt is egy román játékos nyerte. Árpin kívül még négy korábbi világbajnok volt ott a mezőnyben: Németországot 12 év után képviselte ismét a négyszeres vb-győztes Ralph Querfurth; az immár 14.(!) alkalommal vb-résztvevő cseh Martin Mojžiš (2012) jelenléte már-már magától értetődő; itt volt Vlagyimir Kovaljov, 2016 világbajnoka; és a 2017-ben vb-t nyerő, de a tavalyi vb-ről hiányzó Tomasz Preuss is helyreállította a világ rendjét azzal, hogy ismét ő nyerte a lengyel bajnokságot. Nos, mint később kiderült, ez a verseny elsősorban nem róluk szólt.
Örömteli újdonság volt, hogy a szervezők az 1-es számú asztalt bekamerázták, így erről az asztalról élő közvetítést adott a Spielezentrum YouTube csatornája, angol nyelvű kommentárral. (A felvételt pedig a helyszínen ki is vetítették.) Szintén sokak megelégedésére szolgált, hogy az idei verseny előtt néhány részletszabály pontosításra került. Ezek közül a leglényegesebb az volt, hogy a játékosoknak meg kell mutatniuk a náluk lévő lapkát, miután az ellenfelük lépett – ez korábban a játékosok jóindulatára volt bízva, és bizony nem mindenki bizonyult jóindulatúnak...
A verseny lebonyolítása nem változott a korábbi évekhez képest: az öt fordulós, svájci lebonyolítású alapszakaszból nyolc versenyző juthatott a rájátszásba, ahol már egyenes kieséses rendszerben folyt tovább a küzdelem.
Én az argentin Werner German Busch ellen kezdtem a versenyt, és némileg balszerencsés körülmények között (az utolsó 3 lapkából kettővel nyertem volna, de pont a harmadikat húztam ki) vereséget szenvedtem. Ezután úgy tűnt, hogy a következő partit a tavaly elődöntős norvég Hogne Jørgensen ellen játszom, el is kezdtük a játékot, azonban a szervezők néhány lépés után megállították. Nem csak a miénket, mindenkiét. Mint kiderült, adminisztrációs hiba történt (az első fordulóban valaki kifutott az időből, és ennek tényét nem megfelelően jegyzőkönyvezték), emiatt újra kellett generálni a párosításokat. Ezzel nem biztos, hogy jól jártam, mert új ellenfelem, a finn Otto Ikonen igen erős játékos (a BGA-n 850 feletti Élőpont-csúccsal rendelkezik), és bár kiélezett partit játszottunk, végül türelmes játékkal legyűrt.
Szerencsére még az ebédszünet előtt összejött a szépítés a görög Aposztolosz Manganosz ellen, de ekkor már biztos volt, hogy továbbjutásban nem reménykedhetek. Három fordulót követően egyébként még öt játékos állt három győzelemmel (köztük Árpi), de már ekkor látszott, hogy a brit Matt Tucker és Aleksejs Peguševs nagy formában vannak.
A szünetben Klaus-Jürgen Wrede, a Carcassonne megalkotója várta a játékosokat az emeleti térben közös fotózkodásra, beszélgetésre. Itt lehetőségem volt átadni neki a Magyar Carcassonne csoport által erre az alkalomra időzített promó lapkát, amit igen nagy örömmel fogadott. A lapkából egyébként minden vb-résztvevő játékos is kapott tőlem egy példányt, cserébe egy aláírásért. 🙂 (A lapka és játékszabálya letölthető innen az oldalról is.)
Még a szünetben egy egészen különleges példánnyal gyarapodott az amúgy sem szegényes Carcassonne gyűjteményem: a CarcassonneCentral nevű rajongói fórum kereteiben szervezett online versenyen elért győzelmem jutalmaként a szervező megajándékozott egy saját gyártású „Pretty in Pink” kiadással (ennek a rózsaszín változatnak a bejelentése eredetileg a kiadó Hans im Glück április 1-jei tréfája volt, de hát a rajongókkal nem lehet csak úgy tréfálkozni: ha a kiadó nem készíti el, akkor is akad, aki házilag legyártja! 🙂)
Az ebédet követően folytatódott a verseny: számomra a 4. fordulóban az Egyesült Államok bajnoka, Andrew Naylor következett. Ez a parti nagyon jól alakult, olyannyira, hogy egy ponton ellenfelem feladta a játékot. Erre hivatalosan a szabályok nem adnak lehetőséget, ezért azt választottuk, hogy lepörgetjük az óráját, és így idővel nyerek. Ebben a fordulóban Gere Árpi a szintén veretlen Matt Tuckerrel csapott össze, és szoros meccsen kikapott tőle. De még nem volt veszve semmi, egy utolsó fordulóbeli győzelemmel még kiharcolhatta a továbbjutást.
A 4. forduló után már csak Matt Tucker és Aleksejs Peguševs volt 100 százalékos, így az utolsó fordulóban ők ketten egymás ellen játszottak, de az eredménytől függetlenül már mindketten továbbjutónak érezhették magukat. (A partit végül a lett játékos nyerte, így ő zárta veretlenül az alapszakaszt.) Én a spanyol Alfonsa Arroyo ellen próbálhattam meg elérni azt, amit még sosem sikerült: mégpedig 3 győzelmet aratni egy vb-n. Nem volt nyerhetetlen a parti, de sajnos (rossz szokásomhoz hívem) a végére időzavarba kerültem, ami rossz döntéseket és ezáltal vereséget eredményezett.
Árpinak egy hajszálon múlott a továbbjutás: utolsó meccsén a korábbi vb-elődöntős észt Timofei Gretsenko ellen döntetlent játszott, és ez végül nem lett elég: a négy 3,5 pontos játékos közül csak ketten jutottak tovább, és ő nem volt köztük, végül a 10. helyen zárta a versenyt. De még így is ő szerepelt a legjobban a korábbi világbajnokok közül.
Biztossá vált tehát, hogy új világbajnoka lesz a játéknak. A legnagyobb esélyesnek Aleksejs tűnt ekkor, akire elsősorban a kínai játékos, Csin Hsziang-ju, ill. a brit Matt Tucker tűnt veszélyesnek, bár mindkettejüket legyőzte már az alapszakasz során. Ők mindhárman sikerrel vették a negyeddöntőt, mellettük még – némi meglepetésre – a holland Patrick Bekkenutte jutott a legjobb 4 közé. Az elődöntőben következhetett a lett és a kínai játékos visszavágója, ami a nap egyik legizgalmasabb, igen magas színvonalú meccsét hozta, Aleksejsnek hátrányból sikerült megfordítania a partit, majd a végén a kínai ellenakciójára is volt megfelelő válasza, így végül ő jutott a döntőbe. A másik asztalon Matt Tucker legyőzte holland ellenfelét, így tehát a döntőben egy újabb visszavágó következhetett, mégpedig két olyan játékos között, akik nem csak a játékasztalnál nyújtott teljesítményükkel, hanem „pályán kívüli” tevékenységükkel is nagy elismerést vívtak ki maguknak, és nagy szerepük van a verseny-Carcassonne népszerűsödésében-fellendülésében: Aleksejs YouTube csatornájáról már esett szó, Matt pedig a Mind Sports Olympiad versenyeinek egyik főszervezőjeként ismert.
A döntő játszma igen izgalmasan alakult: Matt mintegy 20 pontos előnybe került, azonban 19 lapkával a vége előtt az utolsó követőjét is lerakta, Aleksejs pedig egy okos húzással gondoskodott róla, hogy már ne kaphassa vissza. Innentől a kérdés az volt, hogy a lett játékosnak sikerül-e a hátralévő időben megfordítania az állást. Nos, kis híjánt sikerült, de végül 2 pont megmaradt Matt előnyéből (79:77). Így tehát ő lett nemcsak a játék történetének első brit vb-dobogósa, hanem első brit világbajnoka is.
Vitatott körülmények között ért véget a harmadik helyért játszott parti Csin Hsziang-ju és Patrick Bekkenutte között: a kínai játékos (aki minden játszmájáról videófelvételt készített) állítása szerint a végső kiértékelés során ellenfele rosszul számolta le a pontokat, és csak ezért nyert 2 ponttal a holland játékos. A szervezők azonban nem fogadták el bizonyítékként a mobiltelefonos felvételt, így a hivatalos eredmény az maradt, amit a pontozótábla mutatott. A kínai játékos nehezen fogadta ezt el, még hosszú percekig győzködte a szervezőket, hiába.
Aztán az eredményhirdetésre már lenyugodtak a kedélyek, a kínai játékos hangulatán pedig az is javíthatott, hogy a ceremónia új elemeként az idei online csapat világbajnokság helyezettjeit is díjazták – márpedig az a verseny a kínai csapat győzelmével zárult.
(a győztes Matt Tucker balról a harmadik)
A verseny végeredménye – zárójelben a játékosok BGA-neve:
1. Matt Tucker (statmatt) Egyesült Királyság
2. Aleksejs Peguševs (Alexey_LV) Lettország
3. Patrick Bekkenutte (Bekse) Hollandia
4. Csin Hsziang-ju (self_evident2) Kína
5. Marco Rivas (manarori) Mexikó
6. Nuno Torres (rabaca) Portugália
7. Alfonsa Arroyo (Alfamar) Spanyolország
8. Timofei Gretsenko (-) Észtország
...
10. Gere Árpád (g3rappa) Románia
...
29. Tihon József (szigfrid) Magyarország
...