Matt Tucker a Carcassonne
első brit világbajnoka

A szünetben Klaus-Jürgen Wrede, a Carcassonne megalkotója várta a játékosokat az emeleti térben közös fotózkodásra, beszélgetésre. Itt lehetőségem volt átadni neki a Magyar Carcassonne csoport által erre az alkalomra időzített promó lapkát, amit igen nagy örömmel fogadott. A lapkából egyébként minden vb-résztvevő játékos is kapott tőlem egy példányt, cserébe egy aláírásért. 🙂  (A lapka és játékszabálya letölthető innen az oldalról is.)

Még a szünetben egy egészen különleges példánnyal gyarapodott az amúgy sem szegényes Carcassonne gyűjteményem: a CarcassonneCentral nevű rajongói fórum kereteiben szervezett online versenyen elért győzelmem jutalmaként a szervező megajándékozott egy saját gyártású „Pretty in Pink”  kiadással (ennek a rózsaszín változatnak a bejelentése eredetileg a kiadó Hans im Glück április 1-jei tréfája volt, de hát a rajongókkal nem lehet csak úgy tréfálkozni: ha a kiadó nem készíti el, akkor is akad, aki házilag legyártja! 🙂)

Az ebédet követően folytatódott a verseny: számomra a 4. fordulóban az Egyesült Államok bajnoka, Andrew Naylor következett. Ez a parti nagyon jól alakult, olyannyira, hogy egy ponton ellenfelem feladta a játékot. Erre hivatalosan a szabályok nem adnak lehetőséget, ezért azt választottuk, hogy lepörgetjük az óráját, és így idővel nyerek. Ebben a fordulóban Gere Árpi a szintén veretlen Matt Tuckerrel csapott össze, és szoros meccsen kikapott tőle. De még nem volt veszve semmi, egy utolsó fordulóbeli győzelemmel még kiharcolhatta a továbbjutást. 

A 4. forduló után már csak Matt Tucker és Aleksejs Peguševs volt 100 százalékos, így az utolsó fordulóban ők ketten egymás ellen játszottak, de az eredménytől függetlenül már mindketten továbbjutónak érezhették magukat. (A partit végül a lett játékos nyerte, így ő zárta veretlenül az alapszakaszt.) Én a spanyol Alfonsa Arroyo ellen próbálhattam meg elérni azt, amit még sosem sikerült: mégpedig 3 győzelmet aratni egy vb-n. Nem volt nyerhetetlen a parti, de sajnos (rossz szokásomhoz hívem) a végére időzavarba kerültem, ami rossz döntéseket és ezáltal vereséget eredményezett. 

Biztossá vált tehát, hogy új világbajnoka lesz a játéknak. A legnagyobb esélyesnek Aleksejs tűnt ekkor, akire elsősorban a kínai játékos, Csin Hsziang-ju, ill. a brit Matt Tucker tűnt veszélyesnek, bár mindkettejüket legyőzte már az alapszakasz során. Ők mindhárman sikerrel vették a negyeddöntőt, mellettük még – némi meglepetésre – a holland Patrick Bekkenutte jutott a legjobb 4 közé. Az elődöntőben következhetett a lett és a kínai játékos visszavágója, ami a nap egyik legizgalmasabb, igen magas színvonalú meccsét hozta, Aleksejsnek hátrányból sikerült megfordítania a partit, majd a végén a kínai ellenakciójára is volt megfelelő válasza, így végül ő jutott a döntőbe. A másik asztalon Matt Tucker legyőzte holland ellenfelét, így tehát a döntőben egy újabb visszavágó következhetett, mégpedig két olyan játékos között, akik nem csak a játékasztalnál nyújtott teljesítményükkel, hanem „pályán kívüli” tevékenységükkel is nagy elismerést vívtak ki maguknak, és nagy szerepük van a verseny-Carcassonne népszerűsödésében-fellendülésében: Aleksejs YouTube csatornájáról már esett szó, Matt pedig a Mind Sports Olympiad versenyeinek egyik főszervezőjeként ismert.