Kínai győzelem
a 2025-ös Carcassonne világbajnokságon!

A verseny szokás szerint hat, svájci rendszerben lebonyolított fordulóval kezdődött, így lehetett tudni, hogy aki minden mérkőzését megnyeri (legfeljebb egy játékos), illetve aki csak egy vereséget szenved (feltehetően négy-öt játékos), az biztosan ott lesz a legjobb nyolc között, a sok négy győzelemmel és két vereséggel végző résztvevő közül pedig jó eséllyel csak az első két-három játékos kerülhet be a negyeddöntőbe, erről pedig a Buchholz érték fog dönteni. 

Bíztam benne, hogy az első fordulóban sikerül egy viszonylag könnyebb ellenfelet kifognom, ehhez képest a japán bajnok Sotaro Nagai (BGA neve: sou-tata) ellen kellett asztalhoz ülnöm. Japán az egyik legerősebb nemzet Carcassonne-ban, ők rendelkeznek a legtöbb mesterrel a BGA-n (aki valaha elérte a 700 Élő-pontot), és minden világversenyen az esélyesek közé tartoznak. Aki abban a mezőnyben bajnok tud lenni, az garantáltan top játékos. 2025-ben kisebb világszenzációt keltve ez egy mindössze 15 éves fiúnak sikerült. Vele sorsoltak össze az első fordulóban. Sotarót az egész családja elkísérte, kezdés előtt körülzsongták az asztalunkat a büszke szülők, engedélyt kértek tőlem, hogy élőben közvetíthessék a partit, ajándékot hoztak nekem, sőt, még egy polaroid fotót is készítettek rólunk, amit megkaptam a meccs végén emlékbe. A mérkőzés szerencsésen alakult számomra, rögtön az elején sikerült becsapdáznom egy emberét, majd fokozatosan felépítettem egy nagyjából 20 pontos előnyt. A végjátékban, amikor már csak két lapka volt hátra, sikerült fölényt szereznie a nagy mezőn, ami 24 pontot ért, de az utolsó lapkámmal ezt ki tudtam egyenlíteni, így a pontok alapján magabiztos győzelemmel kezdtem. 

A rövid ebédszünet után az ukrán Kyrylo Manakhov (adrear) ellen ültem asztalhoz, aki a világ egyik legerősebb játékosa, és akivel az online térben is összefutottam már néhányszor, ott hét partinkból mindössze kettőt tudtam megnyerni. Végletekig kiélezett mérkőzést vívtunk, amin sokáig jobban álltam, ám tíz lapkával a vége előtt leraktam az utolsó emberemet is egy 8 pontos kolostorra. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy minden egy daggeren fog múlni. Ha én húzom ki, be tudom fejezni a kolostort, és visszakapok egy embert. Ha ő, akkor fel tudja szabadítani egy egypontos városba beragadt emberét, és tehet egy követőt az így létrejövő kilencpontos mezőre. Végül egy lapkával a vége előtt ő húzta ki a kulcsfontosságú lapkát, de ránézésre még így is nagyjából egálban voltunk, a leszámolás után azonban két mezővel előbbre került a bábuja, így minimális különbséggel, de alulmaradtam. 

Tudtam, hogy a következő, ötödik forduló lesz a sorsdöntő számomra. Ha nyerek, jó Buchholzomnak köszönhetően szinte zsebben a továbbjutás, ha viszont veszítek, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülök. Ötödik ellenfelem a görög Geórgiosz Kiriazídisz  (Asx3t0s) volt, akivel a BGA-n kétszer találkoztam addig, és egy győzelem mellett egy vereség volt a mérlegem ellene. Ez a parti is rendkívül kiegyenlített volt, és a legvégén eljutottunk oda, hogy a pakliban már csak egy utas kolostor és egy kanyar maradt. Lázasan számoltam, és arra jutottam, hogy ha én húzom a kolostort, akkor nyerek két ponttal, ha ő, akkor veszítek. Végül hozzá került a kolostor, ő azonban valami mást számolhatott ki, mert az utolsó lapka lerakása után szomorú arccal gratulált a győzelmemhez. Egy pillanatra felcsillant bennem a remény, hogy valamit elnéztem, de sajnos nem. A leszámolás után kiderült, hogy ő kalkulált rosszul, és legnagyobb megdöbbenésére megnyerte a partit. Ezúttal is két ponttal veszítettem, akárcsak az előző fordulóban. 

Az alapszakasz utolsó fordulójában a brazil Erick Matheus (Theus Gladiador) volt az ellenfelem. Ez a parti hasonlóan simán alakult, mint a Giulio elleni mérkőzésem, de sajnos ellenkező előjellel. Végig hátrányban voltam, és olyan ritmusban jöttek a lapkák, hogy nem is tudtam közel kerülni hozzá, így három győzelem után három vereséggel zártam a versenyt, és az 52 indulóból végül a 19. helyen végeztem. 

A legjobb 8 közé a hatalmas meglepetésre veretlen uruguayi Horacio Mastandrea (The Alchemist) került be az első helyen. Őt követte a bolgár Boriszlav Ajmalijev (aymaliev), a játék egyik legnagyobb alakjának számító lett Aleksejs Peguševs  (Alexey_LV), a surranópályán érkező, egy vereség után folyamatosan nyerő belga Raf Mesotten (CraftyRaf) és a görög Geórgiosz öt-öt győzelemmel. A hetedik és a nyolcadik helyen pedig a kínai Csin Hsziang-ju (qazxswedc), illetve az orosz Vlagyimir Kovaljov (Someone_you_know) jutott be. 

Az egész verseny hangulata rendkívül barátságos, már-már családias volt. A sokszoros résztvevők régi ismerősként üdvözölték egymást, de az újoncok sem voltak teljesen ismeretlenek egymásnak, hiszen az online térben szinte mindenki találkozott már a másikkal.

A szervezés nagyszerű volt, mindenki kapott egy kis ajándékcsomagot, benne Carcassonne-os kulcstartóval, érmével, szemüvegtörlővel, mézeskaláccsal és egyéb apróságokkal. A verseny utáni este egy közeli étteremben vendégelték meg a játékosokat, illetve minden résztvevő kapott egy belépőt az esseni SPIEL-re, a világ legnagyobb társasjáték kiállítására és vásárára, ahová másnap én is ellátogattam.

Herne nem a szomszédban van, és mivel – ellenétben a Catan vb-vel – a szervezők nem állták az utazás és a szállás költségeit, ezt a nem kis tételt magamnak kellett finanszíroznom. A magyar bajnokság viszonylag későn ért véget, ezért mindössze egy hónapom maradt az utazás és a szállás megszervezésére, így nem sok lehetőség közül választhattam. Végül repülővel utaztam Dortmundba, ahonnan vonattal mentem a Hernében foglalt szállásomra, ami gyalog 15 percre volt a verseny helyszínétől. Szerencsére lakóhelyem, Algyő önkormányzata, illetve a játék hazai forgalmazója, a Piatnik támogatása segített mérsékelni a költségeket. Mindezzel együtt óriási élményben volt részem, nagy ajándék az élettől, hogy egy éven belül két társasjáték világbajnokságára is eljuthattam. Mindent elkövetek majd, hogy ne ez maradjon az utolsó alkalom!